"Négy kör, s egy kulcs"

 

  Reggel borús, esős napra ébredek. Az ősz ismét felcsapta a fejét, hideg van.
  Hiába voltam az este leterítve 2 takaróval is, hideg volt, ezáltal aludni sem nagyon tudtam. Ha esetleg csak a lábam van lefagyva, már annyi az alvásnak.
Kajával és füzetekkel megpakolt táskával indultam el az iskolába. Megérkezek is iskolába, mikor meglátom, hogy Min barátnőm éppen belép az ajtón. Sietek utána, de megbotlok a küszöbön. Beesek az iskola ajtaján. Magas a küszöb az ajtóban, 9. óta majdnem minden reggel átesek rajta. Így 12-re meg is történt. Körülöttem mindenki nevetésbe tört ki, amitől elszégyellve magam inkább visszatettem a fejem a földre. Szerencsémre akkor jött Min a büféből oldalán Kris-sel. (Kris az, akit Min imád. Szerelmes belé, de nem meri neki elmondani.) Min kis gólya korunk óta vigyáz rám, Ő a hangadó az osztályban, de még a suliban is. Sajnos néha ez rosszul sül el. Elhordta a többi diákot mindennek, majd felsegített. Mikor bementünk a terembe Ő elordította magát.
- Kinek van sebtapasza? Yoon átesett a küszöbön, vérzik a térde.
Erre mindenki ránk kapja a tekintetét. Én persze csak még vörösebb lettem, mint szoktam.
- Min! - ütöm vállba.
- Nálam van! - áll fel Luhan kezében egy kisebb sebtapasszal.
Leültem az asztalomhoz, majd vártam, hogy a kezembe adja, de nem tette. Letérdelt elém, előrébb húzta sajgó lábam, majd óvatosan zsebkendővel letörölte a vért róla. Rátapasztotta és adott egy puszit rá. A gimi kezdése óta én vagyok a legfiatalabb az osztályba, így bármi összetűzés volt eddig az idősebb osztályokkal mindig engem kellett védeni.
Luhan mosolyogva rám fel áll és összekócolja a hajam. Ekkor hirtelen belép ChanYeol. Ránk néz, majd morcos fejjem Luhan-ra. ChanYeol az, akit a lányok körbe ugrálnak az első pillanattól kezdve. Persze csak Kai után. De ChanYeol az, aki alig szólt hozzám, de ha engem meg kellett védeni mindig az élen állt. Akárhányszor vettem neki csokit, vagy bármi más édességet, hogy segített, soha nem fogadta el. Mindig csak annyit válaszolt rá, hogy majd máskor.
Mikor eljött a töri óra megkértem Min-t, hogy fedezzen nekem, hátha tudok aludni. Mikor éppen mély álomba kerültem volna egy nagy durranásra lettem figyelmes az asztalomon.
- Ri Yoon Sun! - csapott még egyet az asztalra a pálcájával. - ChanYeol! Te is?! - ordítja le Őt is. Kómásan felnéz karjai közül, majd rám néz. Azonnal elkapom a tekintetem a füzetem felé. - Mindketten álljatok a sarokba feltartott kezekkel arccal az osztálynak! Addig csináljátok míg ki nem csengetnek, megértettétek?! És délután benn maradtok.
- Igen Tanárnő...- szólaltunk meg egyszerre.
A kezünk zsibbadt, a figyelmünket minden más elvonta az óráról. Kicsit megereszkedett a kezem, mikor ChanYeol megfogta és visszahúzta.
- Ne add fel, különben az igazgatóiban végezzük! - suttogta. Aprót bólintottam és próbáltam tartani tovább, mikor megmentett minket a csengő. A következő óránk testnevelés. Lehetett választani, hogy vagy tesizünk,vagy pedig úszunk. Én persze az úszást választottam, hiszen annak hamarabb vége. Már a harmadik körömet megyek, úgy gondoltam kicsit megállok pihenek.
- Ne gondold már azt, hogy egyiket sem kell csinálnod! - hallom a tesi tanár hangját. - Hallottam mi történt délelőtt! Még egy ilyen kihagyás és tudod, hogy felfüggeszthetnek. Legalább 5 kört ússz le, aztán mehetsz. - mondta. Az egyetlen jó fej tanár a suliban, az a tesi tanár. Megértő és kedves.
Meglátom ChanYeol-t a medence szélén, majd bemászik a vízbe. Ismét szemkontaktust vett fel velem, amit megszakítok, hisz érzem, hogy az arcom ismét vörösödik. Inkább úsztam tovább, mikor megjelenik a mellettem lévő sávban.
- Szia...! - köszön.
- Szia! - válaszoltam. - Nem akartál úszni sem? - nevettem.
- Nem, nem az én stílusom. - mosolygott.
- Jah, mert Te kosarazni szoktál.
- Ühüm. - bólogat.
- Yoon! ChanYeol! Ússzatok! Mindjárt visszanézek, ha nem úsztok, bajba lesztek! - szólt a tesi tanár, majd elment.
- Kissé mérges lehet az új tanárunk, nem? - nevet.
- De persze, de azért még mindig jobb, mint a töri tanár. Na gyere ússzunk, nincs kedvem még egy órát délután maradni.

* Délután *

A büntetés alatt gyorsan megcsináltam néhány házit, hogy ne kelljen otthon szenvednem vele a hétvégén. A suli kapuján lépek ki, mikor Kai átkarolja a derekam.
- Engedj el! Na! Nagyon szorítod a hasam, nem kapok levegőt Kai!
- Kai! - szólalt meg LuHan. Ennek hallatára elengedett.
- Nem megyünk el fagyizni? - dobta fel az ötletet KyungSoo.
- Elmehetünk, de sajnos nekem nincs pénzem...
- Majd veszek neked! - nyomott puszit Kai az arcomra.
- Ne...nem kell, köszi. - mosolyogtam.
- Ugyan már! - mondták szinkronba.
- Nem srácok, tényleg nem kérek.
- Ahogy gondolod!
Miután megvették a fagyit elkísértek a buszmegállóba és megvárták míg felülök. Mikor elhelyezkedtem megláttam az iskola másik nagy fiú csoportját. Bele kötöttek ChanYeol-ba. Az ingét szétszaggatták. Persze, a srácok megindultak. Féltettem Őket, főleg LuHan-t, hiszen Ő új az osztályban és közellensége lett az iskolának, mikor egyszer véletlen felgyújtott egy függönyt, és megvert egy pár másodikost, mert nagy volt a szájuk. Pont úgy esett, hogy a másik osztály fiú csoportnak egyik tagjának az öccsének is behúzott egyet.
Leszálltam a buszról és utánuk mentem. Hirtelen még is eltűntek a szemeim előtt. Fél órás találgatás után felhagytam a keresésükkel, így elindultam haza.
Fülesről zenét hallgatva sétálgattam lassan haza. Az egyik fülemet soha nem dugom be, nehogy véletlen arra jöjjön egy autó, biciklis és elüssön. Jobb elővigyázatosnak lenni, mint aztán pórul járni. Bekanyarodtam egy utcába, ahol nem csak az utca lámpák nem égtek, de a házakban sem. Gondoltam áram kimaradás, de még is óvatosabban, körültekintőbben mentem tovább. Dübögésre, és kiáltozásokra, pontosabban mocskolódásokra lettem figyelmes. Megálltam, hátra néztem, mikor oldalról hirtelen valaki elkapta a kezem és berántott a falhoz simulva. Lefogta kezeimet, számra pedig kezét szorította. Megijedtem, nem bírtam mozogni és kiáltani sem. Ekkor mellettünk elszaladtak, azok a fiúk, aki szekálták az osztálytársaim. Mikor elmentek az ismeretlen ember végül elengedett. Ránéztem, s ChanYeol-t pillantottam meg.
- TE?! - kiáltottam el magam, mire ismét számra tapasztotta kezét.
- Maradj már csöndbe...!
Aprót bólintottam, ismét elemelte kezét.
- Mit keresel itt?! Hol van a többi fiú?! Miért nincsenek veled?!
- Mikor elintéztük őket elmentek, de ezek utánam jöttek. - suttogta.
- Miért?
- Nem tudom Yoon, fogalmam sincs! Talán azért, mert elvertem Őket? - gúnyolt.
Elkapja csuklómat és elszaladtunk egy jobb búvóhelyre.
- Nem maradhatunk itt, haza kell mennem, anyám már így is ideges lehet! ChanYeol kérlek haza kell mennem!
- Nem tudom, hogy kerüljük ki Őket. Talán...Nem, nem tehetem meg...De lehet muszáj...
- Mi? ChanYeol, nem értem. Mire gondolsz..?
- Elviszlek egy darabon, de végig csukva kell maradjon a szemed.
- Elviszel? - néztem rá, hisz ismét csak nem értettem mire gondol.
- Csak csináld, amit mondtam! - nyomatékosított. Ismét csak bólintani tudtam, hiszen nem akartam tovább hergelni. - Jól van...Csukd be a szemed.
- De ChanYeol miért kell..?
- Csak csukd be!
Tettem, amit kért, majd hirtelen azt éreztem, hogy kezeimmel átölelteti nyakát.
- Fogj össze a kezeiddel és ki ne merd nyitni a szemed, míg nem szólok, megértetted?
- Igen!
Mozogni kezdett. Olyan volt, mintha mászott volna. Nem tartottam be ígéretem, hajtott a kíváncsiság. Kicsit kinyitottam pilláim, mire egy ház oldalán másztunk fel, ChanYeol pedig csak a kezét használta erre. Megijedtem és felsikítottam, amit nem kellett volna.
- Kinyitottad, igaz...? - kérdezte higgadtan.
- Én...én nem akartam, csak...csak kíváncsi voltam...én..- habogtam.
- Ah...maradj csendben, hagyj had koncentráljak.
Felértünk a háztetőre, onnan pedig leugrott velem. A zuhanástól kezdve folyamatosan csukva volt a szemem. Később, leeresztette lábaim, majd kezeim szorításából is kiszabadította magát. Szemeim félve nyitottam ki.
- Mi...mi volt ez...? - kérdeztem rá.
- Ha elmondanám bajba sodornálak és azt nem akarom.
- ChanYeol, én ezt...nem értem...nem tudom felfogni, hogy még is mi volt ez!
- Mennem kell!
- Nem! Mond el, hogy mi volt ez!
Habozva, de ráfogott csuklómra. Hirtelen egy kő repült fejének, majd egy kés szúródott az oldalába. Szemei vérben ázva, arca egyre felhevültebben, majd azt veszem észre, hogy nem ChanYeol áll előttem hanem egy lény. Egy kutya. Egy óriás kutya, mely szétszedi támadóit. Majd mikor visszafordul felém, ismét a fiút látom magam előtt. Lefagytam. Nem bírtam megszólalni. Borzalmasan gyorsan történt. Lassan odacammogott hozzám, s ismét megfogta kezem.
- Ezek után...muszáj...Nem akartam..de muszáj...Sajnálom Yoon...
S kézfejembe harapott. Iszonyatosan fájt. Mikor ránéztem 4 kört láttam, s középen egy kulcs szerű mélyedést. Hirtelen összeesett, s ekkor mint a köd elvakította szemeim.